Zsiványok, az erdőben rejtőző monumentális sziklatornyok
A rege szerint IV. Béla hosszú időn rejtőzködött a kőóriások védelmében, kincsei számára is itt keresett oltalmat, melyekre a portyázó zsiványok sem leltek rá.
S bár a kincset nem találták, ám a búvóhely biztonságából rettegésben tartották a környéket. Ennek a legendának köszönheti a hegység impozáns képződménye is a nevét.
A Visegrádi-hegység sűrű erdejében rejtőznek a Zsiványok, a mintegy száz méteres szurdokot határoló, akár 30 méteres sziklatömbök. Kialakulásuk a pleisztocénhez köthető, amikor is a hegység jelentősen megemelkedett. Ennek következtében felerősödhetett a folyóvízi bevágódás, az oldalról csökkenő rétegnyomás miatt pedig repedések jelenhettek meg.
A hőmérsékletingás és a fagyaprózódás ezeket a repedéseket aztán kitágította, és az egyensúlyát vesztett falak csuszamlások folytán egyre távolabb kerültek egymástól, mely folyamatot tovább erősíthették a jégkorszak lejtős tömegmozgásai. Az így létrejött legidősebb árkok szélessége a 10 métert is eléri, míg a legfiatalabb 3 méternél is szűkebb.
A kősikátort alkotó sziklaalakzatok anyagukat tekintve andezites-jellegű vulkáni törmelékes kőzetek, piroklasztitok.
A sziklákat Dobogókőnél találjuk, a Visegrádi-hegységben. Területileg Pilisszentkereszthez tartozik – nagyjából a kettő között fekszik félúton. Budapesttől pedig nagyjából 45 perc autózásra fekszik.
Dobogókő nagy parkolóból indulva a kék-sáv jelzésen haladva érhetünk el az impozáns sziklákat. Ha ezen továbbhaladunk eljutunk Pilisszentkereszten át a Szurdok tanösvényhez. Vissza Dobogókőre a régi kék jelzésen haladva rövidebb úton visszajuthatunk.