Nem lehet mindenért Oroszországra mutogatni

A nyugati vezetők úgy tesznek, mintha a rossz gazdasági helyzet nem a saját döntéseik, hanem a háború következménye lenne. 

„George Orwell 1984 című klasszikusában a három nagy szuperállam, Óceánia, Eurázsia és Keletázsia folyamatosan háborúban áll egymással. Ez a háború, mondja Orwell, „már nem az a kétségbeesett, megsemmisítő küzdelem, ami volt”; inkább egy örökös háború, és arra használják, hogy az otthon tapasztalt rossz életszínvonalat igazolják az összezavarodott lakosságnak” – kezdi Philip Pilkington az UnHerd oldalán.

A cikk felidézi, hogy nemrég Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén Oroszország ukrajnai invázióját tette felelőssé a globális élelmiszerválság kialakulásáért. Oroszország ENSZ-nagykövete kiviharzott. A szerző leírja, hogy az ukrajnai orosz invázió nyomást gyakorolt a globális élelmiszerárakra, de Michel ennél keményebb vádat fogalmazott meg. „Oroszország egyedül felelős ezért az élelmiszerválságért” – mondta Michel. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter még ennél is tovább ment. Kijelentette, hogy „Oroszország ellopja Ukrajna gabonaexportját, hogy saját hasznára adja el”.

A szerző szerint ez nem igaz, és ehhez csak elég megnézni a fogyasztói árindexet. Áprilisban az Egyesült Királyságban az élelmiszerárak éves szinten 6,8%-kal emelkedtek. Ez az élelmiszerár-infláció magas mértéke – 2010 óta az átlagos inflációs ráta 1,5% körül van.

„De az emelkedő tendencia 2021 november-decemberében kezdődött, jóval az ukrajnai orosz invázió előtt. Februárban az élelmiszerár-infláció mértéke már 5% volt – és mivel az invázió annak a hónapnak a végén történt, nem lehetett az oka”

– hívja fel a figyelmet Pilkington.

A szerző nem tagadja, hogy az ukrajnai helyzet súlyosbítani fogja a válságot. De ez csak egy tényező a sok közül.

„Valójában az általunk Oroszországgal szemben bevezetett szankciók valószínűleg nagyobb hatással vannak, mint maga a háború. Ukrajna fontos búzatermelő, de nem olyan fontos, mint Oroszország. Ukrajna a világ búzaimportjának mintegy 7%-át adja, de Oroszországé 18%-át” -írja a cikk.

A cikk rámutat, hogy a búzánál is fontosabb, hogy Oroszország a műtrágya világpiacának kulcsszereplője, ami azt jelenti, hogy a szankciók pusztítást végeznek a helyi növénytermesztésben.

„Ha néhány lépést hátralépünk, rájövünk, hogy valójában mi a felelős az inflációs gondjainkért: a vezetőink, akik azt hiszik, hogy ügyetlenül, tetszés szerint beavatkozhatnak a gazdaságainkba. Ez a tendencia a lezárásokkal kezdődött, amikor úgy kezelték a gazdaságot, mint egy ki-be kapcsolható ventilátort.

És újra láthattuk az ukrajnai inváziót követően, amikor önkényes szankciócsomagokat állítottak össze, miközben teljesen figyelmen kívül hagyták azok lehetséges hatásait” – írja a szerző.

A cikk felhívja rá a figyelmet, hogy ha az oroszok nem támadják meg Ukrajnát, akkor a nyugati vezetőknek fel kellett volna mérniük a lezárások kárát. A háború azonban fedezetet adott nekik arra, hogy tovább avatkozzanak a gazdaságokba – és most már van kit hibáztatniuk a saját maguk által okozott problémákért.

Pilkington szerint a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság nem hülye, látják jól a vezetők trükkjét, akik ennek ellenére tovább folytatják azt, ami nem működik.

„Ez a helyzet sem gazdaságilag, sem politikailag nem fenntartható. Valaminek előbb-utóbb engedni kell. Orwell regényének szereplői bevették a párt narratíváját, és elfogadták, hogy az általuk tapasztalt hiány és szegénység a külföldi ellenség akcióinak eredménye. A társadalmainkban élő emberek azonban tudják, hogy a vezetőink a hibásak – a párt narratívája nagyon hamar össze fog omlani”

– zárja a közgazdász.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Josh Hammer: Mi Amerika végcélja Ukrajnában?

A politikai kommentátor véleménye szerint Amerika nemzeti érdeke szempontjából nincs nagy jelentősége annak kinek a kezén van Kelet-Ukrajna.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.