Az új kormány minisztereinek bemutatkozása során célként került megfogalmazásra, hogy Magyarország gazdaságpolitikája (monetáris, fiskális, kereskedelmi és adóügyekben) önálló maradjon, az élelmiszer és az energia területén pedig az ország törekedjen az önellátásra. Ez a cikk az utóbbi cél értelmezésével foglalkozik.
Az önellátás gondolata tökéletesen szembemegy a klasszikus közgazdaságtan alaptételeivel, melyek a előnyeiről szólnak. Adam Smith és David Ricardo munkái bemutatják azt, hogy miért pozitív összegű játék a kereskedelem, vagyis miért éri meg minden félnek részt venni a nemzetközi munkamegosztásban, miért ez az útja a hasznosság maximalizálásának. Ezzel szemben az önellátó – idegen szóval autark – gazdaság minden szempontból elmarad a külkereskedelem előnyeit kihasználó gazdaságokkal szemben, jelesül nemcsak hogy gyengébb minőségben és kisebb mennyiségben tudja előállítani a szükséges javakat, de drágábban is.
Az Eurostat adatai szerint az EU átlagos energiafüggési mutatója (ami azt mutatja meg, hogy a teljes energiafelhasználáson belül mekkora az aránya az energiaimportnak egy adott országban) 57,5 százalékos volt 2020-ban. Magyarországon közel pont ennyi, 56,6 százalék.
Ilyen közel az átlaghoz csak északi és nyugati szomszédunk, Szlovákia és Ausztria állt (56,3 illetve 58,3 százalékkal).
Bár Magyarország energiafüggése nagyon nagy, de nagyjából az EU átlagával megegyező mértékű. Az, hogy önellátók legyünk energiából (vagyis a függőségi ráta nulla legyen) egyáltalán nem tűnik reálisan megvalósítható célnak, sem a kormányzati ciklus időhorizontján, sem évtizedes távlatban.
Amikor az energiafelhasználáson belül csak az elektromos energiát nézzük, akkor kevésbé tűnik lehetetlennek az a feladat, hogy érdemi előrelépést tegyünk az önellátás irányába. A hazai elektromosenergia-termelés pillére a paksi atomerőmű, önmagában közel a felét biztosítja a teljes hazai termelésnek és harmadát a felhasználásnak. Mindazonáltal az atomerőművi fűtőelemeket Magyarország önmaga nem tudja előállítani, ami alapján elgondolkodtató, hogy mennyiben tekinthetjük az atomenergiát az önállóság zálogának.
Ha az önellátás a cél, akkor azt leginkább a megújulók tudják biztosítani.
Magyarország a napenergiára tette a voksát, és ez meg is látszik az adatokban, hiszen a nulláról indulva néhány év alatt eljutottunk oda, hogy tavaly már a hazai elektromosáram-termelés 7,5 százalékát adta
(a szomszédos országokban nagyjából 2 százalék az arány, az EU-átlag 5 százalék volt). Míg hazánknak a hasznosításában vannak előnyei, a szomszédos országokban a vízenergia a nyerő. Mindeközben a szélenergia talán méltánytalanul szorul háttérbe Magyarországon.
A fentiek tanulsága az, hogy a megújulókra alapozott villamosenergia-önellátás a szomszédos országokkal szoros integrációban, a saját adottságok és előnyök kihasználásával és egymással történő megosztásával néhány évtized távlatában nem feltétlenül irreális cél. Egyébként pont erről szólnak a kereskedelem előnyeit leíró klasszikus közgazdaságtani elméletek is…
