FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
FOTÓ: Nagy Éva
Itthon
Kamalduli Remeteség, az egyedi barokk műemlékegyüttes Majkon
A Majki Kamalduli Remeteség hazánkban és a szomszédos országokban is páratlan műemlék, amely a 18. század során adott otthont a néma barátoknak.
A kamalduli rend a középkori Itáliában született a 10. és 11. század fordulóján. Alakulása a ravennai hercegi családból származó Romualdhoz köthető, aki először bencés szerzetes lett, majd a remeteéletet választotta.
A legenda szerint egyszer, megpihenve egy erdei pataknál, csodás jelenésben fehér ruhás szerzeteseket látott, akik fel s alá jártak egy égig érő létrán. Itt alapította meg a rend névadó központját, Camaldolit. Ezután tanítványai számos kolostort építettek Észak- és Közép-Itáliában. A rendet a pápa 1072-ben erősítette meg.
A kamalduli rendet hangsúlyozottan a remete életforma, és az azzal együtt járó szigorú, aszketikus életmód jellemezte. Minden szerzetes a belépésétől kezdve külön remetelakban töltötte napjai túlnyomó részét, ott imádkozott, elmélkedett, és ott is étkezett. Napi 6 óra fizikai és szellemi munkát teljesítettek cellájukban és a cellájuk kiskertjében, ritkábban azon kívül, de mindig a remeteség területen. Naponta legkevesebb kétszer egy órát fordítottak a Biblia tanulmányozására is.
A középkorban a kamalduliak nem alapítottak a Magyar Királyságban kolostort. A török kiűzése után aztán szinte egyszerre hármat is: A Nyitra melletti Zobor-hegyen és a Dunajec melletti Vöröskolostroban a nyitrai püspökség, Lánzsér mellett Esterházy Pál nádor. Három évtizeddel később pedig Esterházy József országbíró megalapítja Majkot, ahova 1735-ben érkezett az első három szerzetes.
Az épületegyüttest a neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte.
A remeteség 12 évig virágzott, majd II. József 1782-es rendelete értelmében a majki szerzetesrendet is feloszlatták. Ekkor a kamalduli közösség 11 felszentelt atyából, (páterből) és 4 fel nem szentelt szerzetesből (fráterből) állt, akik közül néhányan Magyarországon maradtak, a többiek azonban egy olaszországi rendhez csatlakoztak.
1806-ban gróf Esterházy Károly vette meg a birtokot és a területet bérbe adta. A cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett.
Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket. A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék. A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé.
A Majki Kamalduli Remeteség tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból áll.
Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, 2001-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, 2012-től a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. kezelésében áll.
Március 5-től látogatható a megújított épületegyüttes, ahol a beruházás során felújították a némaságot fogadott szerzeteseknek otthont adó cellaházakat, helyreállították a csonka templomtornyot, megújították a barokk rendszerű, teraszos kiképzésű díszkertet, valamint új, modern fogadóépületet létesítettek. Az egyes cellaházakban a szerzetesi életre jellemző terek kaptak helyet, valamint korabeli tevékenységek megidézésével a remeteség gazdálkodása és a szerzetesek mindennapi tevékenységei vált megismerhetővé.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Fehér lepel borult az Európában egyedülálló Majki Kamalduli Remeteségre
Az idilli környezetben fekvő épületegyüttest a neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte.
Itthon
